2. "...amikor felébredtem, egész másol voltam..."

Amikor felébredtem, egész máshol voltam. Kis, hűvös szobában csücsültem, szemembe hatalmas tányérvaku világított. A csend több volt, mint síri. „Ez már egyértelműen nem a karnevál” – állapítottam meg helyesen hunyorogva. A szituáció meglehetősen kellemetlen volt, de jobban éreztem magam, mint az utcabálon. Feszülten vártam a folytatást, olykor pislogtam is.

Tizenöt perc vagy még annyi sem telt el, amikor valaki belépett. A szemembe sütő vakufény miatt nem láthattam, de beszédhangja alapján fiatal, olvasatlan srácra saccoltam, aki kék keresztcsíkos köpenye alatt pepita frottíringet és ciklámen vasaltnadrágot visel. Új szandálja még merev és kényelmetlen, gyapotzoknija puha és unalmas, gumikesztyűje bohócmintás. Mint később kiderült, a bohócmintás kesztyűt eltaláltam.

- Bizonyára tudni szeretné, hogy mit keres itt, valamint hogy hol és egyáltalán miért. – közölte velem vontatott gibbonhangon.

- Bizonyára. – válaszoltam tisztelettudó farkasvaksággal.

Az ismeretlen rágyújtott.

- Szeretnénk segíteni magának. Azaz szeretnénk, ha segítene nekünk. Valami ilyesmi. – mondta és száján keresztül fütyölő füstöt fújt a légtérbe.

- Munkát ajánlanak? – kérdeztem felvillanyozódva (a dolog kétértelműségére remélem, nem kell rávilágítanom).

- Érdekelt a témában? – mondókája közben csak úgy dőlt ki belőle a füst.

- Érdekelt.

- Tehát vállalja a munkát, ha adunk?

- Előbb hadd halljam, utána eldöntöm! – mondtam, mert engem holmi olcsó trükkel nem lehet rászedni.

- Ha elmondom, biztosan nem vállalja el – válaszolt az idegen a szokottnál több vidámsággal. Hangjában kacagás nyomait véltem felfedezni.

- Akkor elvállalom.

A vaku kialudt. Egy ideig káprázott a szemem, de hamar hozzászokott az új fénykörülményekhez. Ekkor pillantottam meg beszélgetőpartneremet: az öregedő, olvasott úr vörös kockás köpenye alatt tojásszínű pólót és fekete rövidnadrágot viselt, kényelmes cipőjében zokni nélkül állt, és gumikesztyűje valóban bohócmintás volt. Igaz, az utóbbi ruhadarabot fejére húzva tarajként hordta. Nyilván így kívánta tudtomra adni felsőbbrendűségét. Kísérlete sikertelennek bizonyult.

- Kicsit Álmos vagyok, de kérem, jöjjön velem!